Kérjük, regisztráljon a Kapcsolat és regisztráció alatt, hogy elküldhessük a konferencia linkjeit.
Ha nem kapta még meg a linkeket e-mailben, ellenőrizze a spam mappáját.

Az anonim bírálati folyamatról

Mit jelent a kettős anonim bírálati folyamat?

Azt, hogy a bíráló nem tudja, kinek az absztraktját bírálja, és fordítva, a szerző sem tudja meg, hogy ki bírálta őt. Ha elfogadásra kerül az absztrakt, a bíráló természetesen a programban már látni fogja a szerző nevét. De a bíráló személyét igyekszünk nem felfedni, kivéve, ha a bíráló felfedi saját magát.

Tegyük hozzá, hogy mivel kicsi a szakma, néha rá lehet jönni arra, hogy ki a szerző, vagy ki volt a bíráló. De tippelgetni ezzel kapcsolatban már csak azért sem érdemes, mert igyekszünk minél több bírálót bevonni a bírálati folyamatba, gyakran olyanokat is, akiket nem ismerhet a szerző. Többet profitál szakmailag a szerző abból, ha a kritikus bírálatból az objektív tanulságokat igyekszik levonni, és nem a mögöttes személyes indokokat keresi.

Milyen objektív tanulságok vonhatók le egy negatív kritikából?

A bíráló friss, külső szemmel olvassa az absztraktot. Nem a témavezető vagy egy tanszéki kolléga, aki évek óta figyeli a kutatást, és ismeri a hátteret, az előzményeket, a szerző személyiségét, motivációit, érti a ki nem mondott előfeltevéseket. A bíráló egy átlagos befogadója a készülő munkának (előadásnak, a belőle születő publikációnak, disszertációnak), és ezért a reakciója alapján felmérhetjük jövőbeli befogadók várható reakcióját is. Ha valamit nem ért vagy félreért a bíráló, akkor azt bizony jobban ki kell fejteni, az implicit utalásokat explicitté, a bonyolult gondolatmenetet egyszerűbbé kell tenni. A különböző háttérből érkező befogadókat különböző potenciális buktatókon kell átsegíteni.

Miért jó a kettős anonimitás?

Mert a bírálót nem befolyásolják előítéletek, és őszintébb visszajelzést tesz lehetővé a szerző felé.

Az őszinte kritika persze néha fájhat, különösen akkor, ha emberi gyarlósággal párosul. Ennek elviselése és a kemény kritikákból is a hasznosítható tanulságok levonása a tudományos munka szükségszerű velejárója.

Miért jó a bírálati folyamat egyáltalán?

Természetesen ki kell szűrni azokat a jelentkezéseket, amelyek valamilyen oknál fogva nem a konferenciára valók. Ezek lehetnek tartalmi szempontok (nem illik bele a konferencia profiljába, a tervezett előadás alapvetően hibás hipotézisre épül, stb.), vagy formaiak is (például az absztrakt alapján nem számíthatunk egy jól felépített, koherens előadásra). Mivel örvendetesen nő a jelentkezések száma, előbb-utóbb fontossá válik a legjobbakat kiválogatni. Az igazán rangos konferenciákra bejutni önmagában szakmai teljesítménynek számít. Vannak olyan konferenciák egyes tudományterületeken, ahol elvi kérdés, hogy az elfogadott jelentkezések aránya ne legyen magasabb egy bizonyos küszöbnél, például 20%-nál. A Magyar Hebraisztikai Konferencián nem célunk ilyen elveket érvényesíteni, de a szakmai színvonalat megköveteljük.

És még miért jó a bírálati folyamat?

A bírálati folyamat a szakmai diskurzus egyik formája – még ha furcsa formája is. Először is, az absztrakt eljut kollégákhoz, akik azt elolvassák (akár elfogadásra kerül a jelentkezés, akár nem), elgondolkodnak rajta, tanulnak belőle. Esetleg a jövőben is nyomon követik a szerzőt, a művet, az előadásból készült cikket elolvassák, idézik – még ha nem is vesznek részt magán a konferencián. A bírálati folyamat során igyekszünk az absztraktokat minél távolabbi kollégákhoz eljuttatni, hogy ezáltal új kapcsolatokat hozzunk létre a szakmai diskurzus hálózatában.

Másodszor, egy jó bírálat hasznos visszajelzés a szerzőnek: akár konstruktív kritikát, tanácsokat, hasznos felvetéseket tartalmaz, releváns irodalmat említ; akár arról tanúskodik, hogy a bíráló alapjaiban félreértette az absztraktot. Utóbbi esetben a szerző megérti, hogy más háttérből érkező kollégák mit látnak másképp, és hogyan kell a saját gondolatait legközelebb megfogalmaznia annak érdekében, hogy az üzenete célt érjen.

Ebből következik, hogy a bírálati folyamat nem csak a rossz absztraktok kiszűrése révén járul hozzá a konferencia minőségéhez. Hanem azáltal is, hogy az elfogadott absztraktok szerzői a visszajelzéseket figyelembe véve egy kiérleltebb, vagy éppen jobban felépített előadással állhatnak ki a közönség elé.

Végezetül fontos szempont a hallgatók és a pályájuk kezdetén állók támogatása is. Nekik különösen fontos, hasznos az így kapott visszajelzés.

Milyen szempontok szerint bírálnak a bírálók?

1. Relevancia: Az absztrakt mennyire fér bele az MHK felhívásában megfogalmazott koncepcióba?

2. Újdonság: A bemutatandó munka tartalmaz-e feltáratlan forrásokat, újszerű kutatási kérdéseket, új következtetéseket vagy meglátásokat?

3. Érdekesség: Az előadás várhatóan mennyire lesz érdekes a hallgatóság számára? Az absztrakt alapján mennyire várható egy jól felépített, a szakmai közönség számára követhető előadás?

4. Javaslat: Az absztraktot elfogadásra ajánlja: feltétlenül / lehetőség szerint / inkább ne / semmiféleképp.

Ezeken felül a bíráló még két további mezőt is kitölthet: az egyikben a bizottságnak, a másikban a szerzőnek küldhet üzenetet. A szerzőhöz közvetlenül csak a legutolsó mező jut el. A bizottság egyik tagja által megfogalmazott meta-bírálat azonban az összes bíráló és az összes szempont alapján kialakított összképet is összefoglalja a szerzőnek.

Hogyan írjak egy jó absztraktot?

Érdemes alaposan elolvasni a felhívás szövegét, és a formai követelményekre is oda kell figyelni. A megadott terjedelmi korlát egyúttal jelzés is: nem csak túllépni nem szabad, de sokkal rövidebb absztraktot benyújtani sem érdemes. Ha nem él ugyanis a szerző a felkínált terjedelemmel, az olyan, mintha nem lenne mondanivalója, vagy nem lenne elég alaposan kidolgozva a témája. Ha maximálisan 1 oldal terjedelem szerepel a kiírásban, akkor illik legalább fél oldalban kidolgozni a tervezett előadást. Ezzel a konferenciára jelentkező azt is jelzi a szervezők felé, hogy komolyan veszi az eseményt, elegendő energiát fektet bele, és nem mellékesen saját magának is megteremti az alapot egy jó előadás elkészítéséhez.

A fenti szempontok mellett fontos az is, hogy a bíráló érezze: az előadás anyaga rendelkezésre áll, a kutatás már lezárult, a feltett kérdésekre van válasz. A válaszok is jelenjenek meg az absztraktban, és nem csak az a kérdés, amelyre választ szeretne találni a szerző. A szerző tehát győzze meg a bírálókat, hogy nem a konferencia előtti héten fogja (remélhetőleg) megtalálni a választ a feltett kérdésekre, feldolgozni a kiválasztott forrásszöveget vagy kiértékelni a kérdőíveket.

Bibliográfiát csak nagyon ritkán szokás egy ilyen terjedelmű absztrakt végére beilleszteni. A legfontosabb hivatkozások gyakran a főszövegben, zárójelben jelennek meg.

Miért kaptam idén jóval több bírálatot, mint tavaly?

A konferencia szervezői minden absztrakthoz legalább két, ideális esetben három bírálatot szeretnének olvasni. Néha a téma jellege miatt több bírálóra is szükség lehet, akik az absztrakt eltérő aspektusaihoz értenek. Ha az értékelések között nagy a különbség, egy vagy két további bírálót is felkér a bizottság. Nem ritkán előfordul, hogy az egyik bíráló megcsúszik a bírálat elkészítésével, ekkor a szervezők egy újabb bírálót kérnek fel, hogy meglegyen a 2-3 bírálat, majd ezt követően az először felkért bírálótól mégis befut az értékelés. Mivel a bírálók észrevételei hasznosak lehetnek a szerzők számára, ilyen esetekben az összes bírálatot visszajuttatjuk a szerzőinknek. Ha viszont csak kevés bírálat fut be, de ezek egy irányba mutatnak (és a szervezők is egyetértenek ezekkel a véleményekkel), akkor nem halasztjuk el a döntést újabb bírálatok beérkeztéig.

Miért üres néha valamelyik bíráló bírálata az értesítésben? Mi a meta-bírálat?

Habár nagyon szeretnénk, de a bírálók sajnos nem minden esetben élnek azzal a lehetőséggel, hogy a szerzők számára visszajelzést írjanak. Ezekben az esetekben a szerzőknek visszajuttatott értékelésben az egyik bíráló értékelése üresen marad. De jelezzük, hogy volt még egy bíráló, aki értékelte az absztraktot, és akinek az értékelése befolyásolta a döntést.

A meta-bírálatot a szervezők egyike fogalmazza meg. Nem csupán összefoglalja a bírálatokat (beleértve az értékeléseknek a szerzőkkel nem megosztott részeit is), de néha értelmezi is azokat. A szervezők ismerik valamennyi bíráló valamennyi bírálatát, és így jobban látják, ki szigorúbb, és ki jószívűbb, ki milyen szempontokra mennyire figyel, és így tovább. Ezért a meta-bírálat révén a szervezők azt is érzékeltetik a szerzőkkel, hogy az eltérő bírálatokat, kritikai megjegyzéseket hogyan vették figyelembe. Más esetekben a meta-bírálat olyan hasznos észrevételeket gyűjt össze (zanzásítva, átfogalmazva, a bíráló személyét nem felfedve), amelyeket a bírálók valamiért nem osztottak meg közvetlenül a szerzőkkel, de a bizottság mégis fontosnak tart a szerzőkhöz eljuttatni.

Ez az egész rendszer számomra annyira szokatlan! Nem találkoztam még ilyennel!

Reméljük, ennek ellenére elnyeri tetszését. A 21. században egyre több tudományterületen válik világszerte bevett gyakorlattá a konferenciaabsztraktok kettős vak (double blind) bírálata. A jövő kutatóinak meg kell ezt tanulniuk.